Ezt most nem én sütöttem, hanem híres mesterszakácsunk, Kaldeneker György. A videó már három éves, Detre Annamária hívta rá fel a figyelmünket a Facebook-on. Annyira jól nézett ki a kenyér, hogy rögtön azt gondoltam, ezt Neked is látnod kell. Muszáj lesz megsütnöm, csak nincs itthon aszalt paradicsomom, nem tudod, hol lehet kapni?
A bableves másnapra főzelékké sűrűsödött, az ízek összeértek. Olyan finom volt, hogy a csülkös-kolbászos verzió nyugodtam elbújhat mögötte. És erre mit olvasok Szendi Gábor oldalán, ahol többek között a paleolit táplálkozással is foglalkozik, a hüvelyeseket felejtsük el. Pedig a dietetikusok közül sokan a hüvelyeseket tartják az első számú növényi fehérje forrásnak. Akkor most mi vaaaaan?
Diétamentes időszakban a füstölt csülköt előző nap megfőzöm, a főzővízben hagyom kihűlni, majd kicsontozom, megszabadítom a kövér részektől, és felkockázom. A főzővíz is, és a csülök is mehet a hűtőbe. Másnap reggel a főzővíz tetejéről leszedem a megfagyott zsiradékot, és zöldségekkel, fűszerekkel együtt felteszem benne a babot főni. Amikor megpuhult a bab, belevágok néhány karika házi füstölt kolbászt, rántással besűrítem, és csipetkét szaggatok bele. Baromi finom, csak éppen fogyni nem lehet tőle. Sőt!
Persze nem a szálloda, hanem a saláta. Tele van vitaminnal, könnyű elkészíteni. Egy baj azért van vele, az eredeti recept szerint majonézzel kell készíteni. A majonézről az Egyen velem című könyvben Victoria Principal a következőket írja: "a majonézt felejtse el. Túl zsíros és túl sós. Ha mindenáron használni akarja, akkor kenje be vele az arcát, mert kiváló hidratáló pakolás." A házi majonéz 1 dl olajból és 1 tojássárgájából készül. Ez rögtön 850 kcal. Szívesen megkérdeznék egy élelmiszeripari szakembert, hogy a light majonézen feltüntetett 15 g miként tartalmazhat mindössze 40 kcal-t. A címkét persze elolvastam, van benne növényi olaj, tojássárgája (ez idáig rendben is van), aztán víz, cukor, só, mustár, guar gumi, xantán gumi, módosított kukoricakeményítő, és persze tartósítószer, meg színezék. Upsz, igazi élelmiszeripari kotyvalék. Ezért az én Waldorf salátám natúr joghurttal készült.
Na, egy kicsit túlzásba estem. Mármint a magok mennyiségével, amiket a graham zsemlébe tettem. Már megint kifogyott a fagyasztóból a legutóbbi egészségesebb zsemle fajta. Nem győzöm sütni, mert a másfél éves lányom, Lili imádja. Ő egyenlőre jó evő, nem úgy a tesója. Dorina ugyanis csak és kizárólag fehér kenyeret, meg zsemlét, kiflit eszik, ezen kívül meg üres rizs, üres tészta, néha egy kis zöldbab- vagy zöldborsófőzelék. Ja, igen, rántott hús az jöhet, csirkéből meg pulykából. A védőnő még próbálkozott vele egy ideig, a gyerekorvosunk pedig a saját rossz evő unokáját sem tudta rávenni a neki nem tetsző étel elfogyasztására, hát még az enyémet. Tehát arra még várni kell, amikor a nagyobb lányom kieszi a magos zsemléket a mélyhűtőből.
Gyerekkoromban kizárólag a csirkemellet voltam hajlandó megenni, a csirke egyéb részeire rá se néztem. 14 éves korom körül ettem először csirkecombot, de csak muszájból, mert barátnőméknél nyaraltam, és édesanyja abból főzött pörköltet. Valamennyit elnyammogtam belőle, aztán köszönöm, többet nem kérek. Ahogy "öregszik" az ember, úgy változik az ízlése. A pasik ezt a folyamatot a pálinka-sör-bor folyamattal szokták illusztrálni. Igen, 40 évesen már néha megeszem a csirkecombot is. Nem tudom, leszek-e annyira idős, hogy ráfanyalodjak a birkára :) Mivel a csirkecomb sokkal zsírosabb, és ettől ízesebb, mint a csirkemell, a diétában trükközni kell, hogy ne legyen 1000 kcal egy ebéd.
A diétás étrend egyik kötelező élelmiszere a csirke- vagy pulykamell, a másik a zöldsaláta. Próbálja az ember lánya minél változatosabbá tenni, de egy idő után baromi unalmassá válik mindkettő. Mit lehet mit tenni, az alapok maradnak, és a fűszerezéssel igyekszem érdekessé varázsolni az igazán kevés élményt nyújtó fejes salátát. Már nagyon várom, hogy végre friss, tavaszi salátafajtákból tudjak válogatni a piacon. Addig is marad a fejes- meg a jégsali, és az öntet teszi élvezhetővé az egészet.
Megállíthatatlanul jön a tavasz. A múlt héten épített 2 méter magas hóember a felére olvadt, és a hét második felére már esőt jelzett a meteorológia. Ha idáig húztad-halasztottad a diétázást, ideje elkezdeni, mert hamarosan a vastag téli kabát helyett már jöhetnek a vékonyabb tavaszi cuccok. A következő egy hónapban igazán alacsony kalóriatartalmú ételeket fogok készíteni. Naná, 1 hónap múlva utazom Sopronba a családdal, nem csak a téli kabát nem fog takarni semmit, de még fürdőruhát is kell húznom. A szálloda wellness részlegét már csak nem hagyom ki :)))
Délelőtt kedves baráti társasággal a kimondott szó erejéről beszélgettünk. Arról, hogy különböző szituációkat hogyan reagálunk le, és milyen mondatokat mondunk ezekben a helyzetekben. A gondolkodásra késztető kérdés a következő volt: neked mi a szavad járása?
Nem volt időm főzni magamnak, így mindig a legegyszerűbb megoldást választom, salátát készítek. Nincs túl nagy választék még a hiperekben sem így február közepén, zacskósat meg nem veszek. Jamie at Home salátákról szóló részében az ifjú szakács hívta fel a figyelmet arra, hogy a klóros vízben való tisztítás nem tesz jót ezeknek a növényeknek sem. Ja, józan paraszti ésszel végig gondolva magamtól is rájöhettem volna. Nekem meg egyébként is van víztisztítóm, így nem lesz a salátám klóros, meg miegyéb, ami a csapból kijön. Aztán megakadt a szemem a madársalátán. A No Salty webszakácskönyv olyan klassz dolgokat írt erről a növényről, hogy rögtön került dobozzal a kosaramba.
Maradt még egy kevés öregtészta a hűtőben, viszont az összes tönköly meg graham és hasonló zsemlék, kiflik elfogytak a fagyasztóból. A tönköly zsemle és kenyér már önmagában uncsi, inkább bagettet kívántam, amibe zöld olívabogyót aprítottam. Aztán eszembe jutott, hogy milyen régen ettem pesto-t. Persze, amikor vennék fenyőmagot, akkor tuti, hogy nem kapok, több kilométert meg csak nem autózok egy zacskó magért. Valami rémlett, mintha Stahl Judit műsorában láttam volna egy pórias változatot, fenyőmag helyett kesudiót használt, a bazsalikomot pedig sok friss petrezselyemre cserélte. Meg is találtam a receptes dossziémban a leírását.
Arra gondoltam, hogyha a kenyérsütés nem olyan bonyolult, és elég gyakran szoktam készíteni, akkor akár tésztát is gyúrhatnék saját kezűleg (sk.). Keresztanyám régen mindig házi tésztát készített, ugyanis keresztapám rendkívül finnyás volt, és meg nem ette az üzletben vásárolt száraztésztát. Mióta keresztapám meghalt, magának nem gyúr, ő is hiper-szuper-valamilyen marketben szerzi be a mákos tésztának valót. Én meg most vettem a fejembe, hogy tojás nélkül, csakis durum lisztből saját készítésű tésztát fogok ebédelni. Egyenlőre megelégedtem a széles metélttel, de már tudom, hogy jövő héten lasagne-t, meg raviolit vagy tortellinit fogok főzni.
A blog.hu-s fiúk felraktak egy új sablon. Megnéztem, mintha egyenesen nekem készítették volna. Egyszerű, világos, átlátható, nagyon tetszik. Rögtön megváltoztattam a Fittmami blog külsejét. Hálás vagyok érte! Kösz, fiúk!
Neked tetszik?
A Chokito volt, amit így reklámoztak? Göröngyös, ronda csokoládé, ami állítólag meggyőzően jó ízű. Bevallom, hogy soha nem ettem. Azért rám is szoktak a reklámok hatni, első helyen a női kozmetikai termékek, és elhiszem, hogy a 15 éves modell lány is a hirdetett krémtől olyan szép, fiatal. Ja, és a száraz bőrét egy hét alatt, ami olyan mint a rinocérosz, mármint a reklámban, mintha kicserélték volna. Ó, és a 40 éves Tomi mosópor. Nem is tudom, 40 évvel ezelőtt minek reklámoztak, hiszen azt az egy, talán két mosóport lehetett kapni.
Én meg ananászos-kókuszos muffint sütöttem, és a kis szabálytalan, göröngyös édességről rögtön a Chokito jutott az eszembe.
Nem olyan régen nézegettem Ani blogját, zöldséges pecsenyét készített. A zöldség és a hús jó párosítás a diétás étrendben, így a sertést csirkére cseréltem, és extra adag zöldséget tettem hozzá, így nem kellett külön köretet készíteni. A fehérbort viszont kihagytam. Régebben én is használtam vörös- vagy fehérbort a főzéshez, azonban a férjem soha semmilyen alkoholt nem iszik, és annak ellenére, hogy főzés során az alkohol elillan, ő köszöni szépen, nem kér belőle. Néha csináltam forralt bort, és azt is addig kellett bugyogtatni, amíg garantáltan nem maradt benne alkohol, csakis a fahéj-szegfűszeg illat- és ízkombináció miatt itta meg.
Ritkán eszem marhahúst. Tulajdonképpen idejét nem tudom, hogy mikor ettem utoljára. A bélszínt nem szeretem, mert rosszul vagyok, ha csöpög a közepéből a vér, a jól átsütött meg rágós. Két ételt készítek nagy ritkán, az egyik a marhapörkölt, ennek nincs diétás változata :), a másik a párolt marhaszelet vadas mártásban. A párolt marhahús önmagában nem hizlal, a mártást pedig igyekeztem úgy elkészíteni, hogy kevés liszttel mégis sűrű krémet kapjak.
A kornspitz házi változata. Mivel a kornspitz védett márka lett, az eredeti recepthez nem lehet hozzájutni, csak valami hasonlót lehet kreálni. Tettem bele rozslisztet meg magokat, sőt még öregtésztát is. Erről Limara pékségében olvastam, aztán fény gyúlt a fejembe, mintha erről már a férjem is beszélt volna, csak ő elbaltázott kenyérnek nevezte. Történetesen a pékségben is megesik, hogy elszúrják, túlkelesztik a tésztát. Ilyenkor ezt félreteszik, és a következő tésztába belekevernek belőle egy darabot. Így nem kell kidobni a régi tésztát, az új dagasztásnak pedig jobb lesz tőle az állaga.
Amikor a kilencvenes évek elején Olaszországban először rendeltem Calzone-t, azt sem tudtam, hogy mi az. Meghökkentem, amikor elém rakták a "csukott" pizzát, de az íze valami isteni volt. Itthon minden pizzériában azt kerestem, hol tudnék újra enni. Egy balatoni étteremben találtam az étlapon, persze, rögtön azt rendeltem. A csalódás hatalmas volt, amikor a ránézésre jónak tűnő Calzone konkrétan lecsóval volt megtöltve, még a paprika csumája is a villámra akadt. Azóta megtanultam a pizzatészta receptjét, ezek után már csak rajtam múlik, hogy milyen formában és milyen feltéttel készítem el.
Néhányszor már írtam arról, hogy nem szívesen veszek felvágottakat. Annyi ízfokozót, meg mindenféle adalékot tartalmaznak, hogy mindennapi fogyasztásra biztos nem alkalmasak. Van azonban egy-két kivétel, amit néha megveszek. Próbálkoztam már csirke- vagy pulykamell sonkával, és ki döntötte el, hogy mi az, ami ehető? Hát a kisebb lányom, Lili. Mostanában egyedül a selyemsonkával elkészített szendvicset hajlandó vacsorára megenni, tehát most én is ezt tettem az esti salátámba.
Úgy a kilencvenes évek közepén, amikor a kereskedelmi csatornákat még csak a műholdas műsorszóráson keresztül ismertük (német RTL, PRO 7) a Dallas ment minden héten a magyar közszolgálati tévében (akkor még állami televíziónak hívták). Sokakat elvarázsolt a sorozat, hírnév, csillogás, gazdagság, szép ruhák, és a szereplők is rendkívül népszerűek voltak.
0! Ennyit fogytam az elmúlt héten. Az ok egyszerű: nem tartottam az étrendet. Már azt az étrendet, amit csak félig sikerült egy héttel ezelőtt összeállítani. És még azt sem tartottam be. Na, és a mozgás! Olyan hideg van, meg esett a hó, hogy még gyalogolni sem volt kedvem, egyáltalán semmi mozgáshoz nem volt kedvem:( Csoda, hogy nem híztam!
A vasárnapi ebéd nem könnyű feladat egy diétázó családanyának! Külön nem akarok ilyenkor főzni magamnak, tehát olyan ételt kell kitalálni, amit lelkiismeret-furdalás nélkül meg tudok enni, és a családom is jóízűen fogyasztja el a feltálalt kaját. A mai ebéd nagyon jól sikerült :)
Persze nem a majonézes. Mindenféle majonézes salátától a diétázó ember lánya sikítva menekül. Mellesleg a majonézes cuccokat nem is kéne salátának nevezni, de mást még nem találtunk ki rá. Ráadásul a krumplit is kikiáltottuk a fogyókúrázók ellenségének, jaj, csak rizst és burgonyát ne együnk, ha fogyni akarunk. Pedig a krumpli tele van C-vitaminnal, csak a bő olajban való sütés, meg a magas hőfokon való főzés nem tesz éppen jót neki.
Nevezhetném olaszosnak is, de nem szeretnék abba hibába esni, hogy minden paradicsomos-bazsalikomos kaja olasz, mint ahogy bármire vagy bármibe rá- és beleteszik az ananászt, az már hawaii. Például a "híres" hawaii pizza, amire sonkát (lehetőleg valami húsipari kotyvalékot) és konzerv ananászt dobnak, megszórják olcsó sajttal (komolyan, a Metroban lehet élelmiszer-készítménynek nevezett sajtpótlót kapni, kimondottan vendéglősöknek szánt kiszerelésben, szörnyű), és ezt egy olasz mindennek nevezhetné, csak pizzának nem.
Imádom a Balatont. Mielőtt megismerkedtünk a férjemmel, előtte is minden nyáron több-kevesebb időt eltöltöttem a Balcsin. Aztán összehozott minket a sors, és közös szerelmünk lett a balatoni nyár. Hol egy-egy hétvégére autóztunk le, és "zimmer frei" szobákban töltöttük az éjszakát, hol egy-két hétre, és a barátnőmék akkor még beépítetlen telkén aludtunk sátorban. A nagy kedvenc az északi part, és ezen belül is a csopaki strand. Nem kell 1,5 km-t gyalogolni a vízben, hogy végre úszhassak, és baromi finom a paprikás lisztben megforgatott, bő olajban kisütött hekkfilé. Akkor még ehettem ilyeneket, ez a lányok születése előtt volt, és komoly 52 kg-os súlyt nyomtam.