Múlt hétvégén már elkényeztetett minken az időjárás. A ragyogó napsütés arra késztetett, hogy kimenjek a kertbe ásni, kapálni, magot ültetni. Most meg visszatért a tél vége, a tavaszra egyetlen dolog emlékeztet, a piacon kapható mosolygós, piros hónapos retek. A tavaszi salátám egyetlen, remélem, hazai hozzávalója. A jégsalátát még Spanyolországból szállították, gyanítom, a kaliforniai paprika is onnan származik.
Mivel a diétás étrend alap pillére a saláta, folyamatosan új receptekre vadászom. A ruccolával különleges a kapcsolatunk. Mostanában rendkívül népszerű lett, nekem mégsem ez a kedvencem. Amikor először ettem egy baráti társaságban, nem értettem az iránta való rajongást, amely valahogy így hangzott: "Jaaaaj, a ruccolaaaa, hogy én azt mennyire szereteeem!" Nekem bizony nem ízlett. A levélen rajta maradt szárszerű kezdemény állandóan a torkomon akadt, a semleges leveles salátákhoz képest pedig túl intenzív volt az íze. Ez a recept a narancsnak, na meg a méznek köszönhetően bársonyosan finommá varázsolta az általam nem kedvelt zöldséget.
Esténként Nigel Slater "Könnyed vacsorák" című konyhaművészeti remekeit nézem a TV Paprikán. A címből arra következtettem, hogy ha könnyed, akkor diétásnak vacsorának is megfelel. Háááát! A kacsazsírban sütött kacsacombok, és a gyönyörűséges, friss zöldsaláta tejszínes, mozzarellás öntettel nem fér bele a fogyókúrás vacsora-elképzelésembe. Tegnap este ráadásul még magyarázatot is hallhattam arra, hogy ami ízletes, és jól esik, az egészséges. Nekem a könnyed ételek közé semmiképp nem illik sem a zsírban tocsogó kacsacomb, sem a tejszínes salátaöntet, sőt egészségesnek sem tartom ezeket a kajákat. Akkor mégis miért nézem minden este? Mert csodás konyhakerttel rendelkezik a pasas, és a főztje sem hagy semmi kívánni valót maga után. Új ötletekre, például új csirkereceptekre, pedig mindig vevő vagyok.
Az eredeti fritattában semmi keresnivalója a sonkának. Cukkini, zöldborsó, spárga, és ehhez hasonló zöldségek teszik ízletessé. Nekem csak édes, piros, illatos kaliforniai paprika volt a hűtőmben, meg prágai sonka. Nemzetközi találkozóvá vált a reggelim. A sonka cseh, a paprika amerikai, a rántotta meg olasz. Nesze neked nemzeti öntudat.
Február elején Siófokon töltöttünk néhány napot egy remek wellness szállodában. Az ellátás fantasztikus volt, "All Inclusive Light", reggeli, ebéd, vacsora, svédasztalos rendszerben. Tehát sokféle, változatos kaja, nagy mennyiségben :). Valahogy az évezredek során belénk kódolták, hogy amikor ennivaló van, akkor azt el kell fogyasztani, mert soha nem lehet tudni, mikor tör ki egy háború, egy járvány, egy éhínség. Ezért egy büfévacsoránál, de még egy reggelinél is tuti többet szedek a tányérra, mint azt itthon tenném (az én génjeimbe is ez van kódolva). Szerencsére a varázs 1-2 nap alatt elmúlt, így már harmadik nap visszatértünk a saját, jól bevált étrendünkhöz. Míg második este marhapörkölt került a tányéromra (ki szedhette ezt ki nekem?), a többi étkezésre sovány húsokat, halakat választottam zöldségkörettel. Mivel az olasz konyha egyébként is közel áll hozzám, így a calabriai húscsíkok ízlett a leginkább. Ezt a diétás receptet el is hoztam magammal.
December elején találtam egy új (legalábbis számomra) edzésformát, amit ki kellett, hogy próbáljak. Persze másnap este már lábra sem bírtam állni az izomláztól, reggel azonban olyan energikusnak éreztem magamat, mint húszon éves koromban. Ebből azt a messze menő következtetés vontam le, hogy a Power Plate-en való mozgás rendkívül hatékony. Férjemtől karácsonyi ajándék gyanánt egy havi bérletet kértem.
Drága keresztapám mondta mindig: "nincs vasárnapi ebéd rántott hús, és vasárnapi vacsora zsíros kenyér nélkül". Ez aztán a retro kaja:) Persze egyik sem diétás, sőőőt. De a gyerekek, meg a férj nagyon szeretik a panírozott húsokat. Mivel már több, mint egy éve rájöttem, hogy a bő olajban való sütést tepsire tudom cserélni, ezért néha tényleg a 70-80-as éveket idézi nálunk a vasárnapi ebéd. A 2009. decemberében közétett recepten azért annyit változtattam, hogy a tepsit sem kenem meg olajjal, hanem sütőpapírral borítom, a húsokat pedig olajspray-val fújom le. A saját ebédemnél pedig még a liszt, tojás, zsemlemorzsa klasszikusaitól is eltekintettem, és a joghurtban pácolt húsfacatjaimat szezámmagba forgatva sütöttem ki ugyanabban a tepsiben.
Mártás? Na, az nem tartozik a fogyis kaják közé. A mártásról azonnal a liszt, vaj, tejszín juthat eszünkbe. Rögtön 3 olyan alapanyag, ami a diétás étrendben nem szerepel gyakran. Mégis, miért készítünk mártásokat? Hogy az önmagában ízetlen vagy száraz, Uram bocsá', ízetlen és száraz csirkemellet, halfilét legyen kedvünk megenni.
Édesanyám régi receptje a sóban sült csirke. Sokáig családi kedvenc volt, olyan íze van, mint a grillcsirkének, és nincs benne semmilyen plusz zsiradék. A tepsi aljára kiöntök egy kiló tengeri sót, a csirkét is bedörzsölöm vele, majd 180 C°-os sütőben másfél órát sütöm. Ennél nincs is egyszerűbb. Nem régiben azonban olvastam egy ennél kifinomultabb receptet, ezt sütöttem ma meg.
Ha új év, akkor lencse. Leves, főzelék, saláta, mindegy, a rengeteg apró lencseszem bőséget, sok pénzt jelent a hagyomány szerint. Készítettem levest és salátát is, természetesen diétás változatban.
Mármint chutney. De leírtam a magyar-angol szó keverékét így: szilvachutney, hát elég hülyén néz ki. Nem is tudom? A csatni, az jobb? És ciki vagy sem, de egy-két éve nem, hogy az angol-magyar változattal gyűlt meg a bajom, de még a létezéséről sem volt tudomásom. Aztán dől ránk a tv-ből a vacsoracsata, ahol ismert magyar színészek, sportolók, "médiaszemélyiségek" sütnek-főznek, talán ott láttam először a chutney készítését. És persze az angol nagyok, Jamie, Nigella, Gordon, is készített különböző gyümölcsökből. Nem is tudom, hogyan tudott Anglia "kitermelni" 3 ilyen szakács egyéniséget, amikor például Ramsey főnök egy egész műsort dobott össze azért, hogy az angol dolgozó nőket legalább vasárnap visszaterelje a konyhába egy kis házi koszt megfőzése végett, a Viasat meg tele van félkész kaján elhízott brit csajok átváltoztatásával. Egyébként, csak úgy eszembe jutott, nem a francia konyha az, ami híres? Te láttál már francia chef-et főzőshow-ban? Vagy én maradtam le róla?
A diéta, fogyókúra, egészséges életmód, bárhogy is nevezzük, elképzelhetetlen mozgás nélkül. A legegyszerűbb megoldás a gyaloglás, futás, otthoni fitnesz DVD-re való mozgás. Persze lehet menni úszni, meg edzőterembe, és ki lehet próbálni a minden nap friss videókkal jelentkező Csodanő weboldalát.
Olyan gyorsan repül az idő, hogy nemsokára a decemberi rohangálás kellős közepén találjuk magunkat. Nálad miről szól a karácsony? Család? Ajándékok? Szeretet? Megnyugvás? Esetleg a terülj-terülj asztalkám? Hát ez az!!! Akár mennyire egészség-tudatosan táplálkozunk, a karácsonyi menü mindenki számára kihívást jelent. Míg a saját főztünket meg tudjuk tervezni, vendégségben nem várható el, hogy a diétánknak megfelelő étkek kerüljenek az ünnepi asztalra (hacsak nem a házigazda is az egészséges táplálkozás híve). Két lehetőség közül választhatunk (nem, nem arra gondoltam, hogy vendégségben visszautasítunk minden finom falatot):
Fotó: Oliviero Toscani
Ritkán nézek tévét, de most valahogy mindig odakeveredek elé, és olyan műsorra kapcsolok, ami testközelből érint, nevezetesen a fogyókúra. Tegnap este a Story Tv-n Jakupcsek Gabriella beszélgetett Lakatos Márk stylisttal, és Dr. Pászthy Bea a SOTE gyermekpszichiátriájának főorvosával az anorexiáról. Igen, jól látod, a doktornő gyermekpszichológus, ugyanis az anorexia már a 7-8 éves lányok között egyre gyakoribb betegség. És ez szíven ütött, a nagylányom, Dorina idén decemberben tölti be a 8. életévét.
Tegnap a Viasat-on éppen csak belekukkantottunk a "Három kövér menyasszony, egy karcsú ruha" című újabb fogyókúrás valóságshow-ba. Gillian McKeith félelmetes hírűnek mondott angol táplálkozási szakértő próbál 8 hét alatt 3 kövér lányt, akik az esküvőjükre készülnek, megszabadítani néhány felesleges kilótól. Aki megnyeri a versenyt, nem csak jobb formában megy férjhez, mint ahogy eljegyezte a párja, hanem egy álomszép menyasszonyi ruhát is kap ajándékba.
Az első igazi tavaszi napot kaptuk ma Istentől. A nagylányomról lekerült a vastag, téli sapka, a kislányomat pedig vastag melegítőbe, mellénybe és sportcipőbe öltöztettem a bakancs-overál páros helyett. És nyugodtan főzhettem brokkolit is, ki lehetett szellőztetni a nem éppen kellemes szagokat. Még a karfiol és a kelkáposzta tudja ennyire bebüdösíteni a lakást, télen nem is készítek gyakran. Ha délben megfőzöm, a férjem este a párologtatót bőven telecsepegteti narancsos illóolajjal, hogy ne érezze a kajaszagot. De ennek vége:))) Lekapcsoltam a fűtést, kinyitottam az ablakot, és estére a brokkolinak nyoma sem marad.
Minden év elején elutazunk egy hosszabb hétvégére, vagy még hosszabb hétköznapokra csakis gyermekbarát szállodába pihenni. Nagyobb lányom, Dorina idén már iskolás, tehát a hétköznapok szóba sem jöhettek, így a március 15-i három napos hétvégét használtuk ki. Sokáig vívódtam, hogy már egy általunk ismert helyre menjünk vissza vagy új szállást próbáljunk ki. Győzött az akciós ajánlat, meg egy munkatársnőm ajánlása, és az ismeretlen mellett döntöttünk.
Reggel az időjárás-jelentésben Pataki Zita azt mondta, hogy a márciusi havazás nem szokatlan, csak nem szeretjük. Persze, hogy nem. Annyira várom már a tavaszt, és kinézek az ablakon, mit látok? Most is szakad a hó. Vicces, mert az úttesten meg a járdán semmi nem látszik belőle, akár eső is lehetne, de a földön, füvön ott fehérlik. Nem sokára azonban már mehetünk a piacra, a standokon az alma, banán, narancs és egyéb citrusfélék uralmát átveszik a jó esetben hazai termőföldből származó friss gyümölcsök és zöldségek. És a boldogság hormonok azonnal beindulnak, ahogy beleszagulunk a semmivel nem összehasonlítható tavaszi este illatába. Vége a téli, sötét, szürke depressziónak :)
Annyiszor, de hányszor megfogadtam, hogy az egészségesnek mondott heti két alkalommal tengeri halat fogok enni (de legalább egyszer). Hát a legalább egyszer stimmel, csak havonta. Most, hogy súlykontrollos receptek után kutatok, találtam egy sajtos-tejszínes halfilét. Na, a sajt meg a tejszín nem szokott diétás ételekben szerepelni, együtt aztán meg pláne. De nem is lenne igazi súlykontroll recept, ha a sajt nem Alexandra nevével fémjelzett trappista light lenne, a tejszín pedig a 10 %-os kávétejszín (12 %-osat sikerült vennem, de a energiatartalma 10 g-onként csak 14 kcal, ez nem is olyan rossz).
Mostanában nem mindig sikerült extra diétás kajákat főznöm. Igyekeztem minél több kalóriát megspórolni, de például a lasagne-t így sem sikerült 400 kcal alá küzdenem. Így hát visszatértem a jól megszokott csirkemellhez, de valami új ízre vágytam. Körülnéztem a súlykontrollos receptek között, és találtam is néhány igazán kedvemre valót. Persze jártam már úgy, hogy elolvasva nagyon tutinak tűnt egy recept. Aztán amikor elkészítettem, meg is fogadtam, hogy először és egyben utoljára főztem meg azt az ételt. A mostani joghurtos csirke nem ilyen, ez az egyik kedvencem lesz.
Ami Norbinál az Update, az Béres Alexandránál a Súlykontroll program. Számomra Alexandra mégis hitelesebb, hiszen többszörös fitness világbajnok, míg Norbi duci kisgyerekből vékony rendőrré fogyta magát, aztán fogyókúrás "égjen a zsír" guru lett belőle. Az biztos, hogy jobban megél az Update-ből, mint a közalkalmazottként kapott fizetésből, verésnek pedig itt is, ott is ki volt téve. A kódok logikáját a mai napig nem értem. A száraz vörös bor Update 1 kategóriába tartozik, gondolom azért, hogy este is lehessen inni (ki akar reggelihez tejes kávé helyett Egri Cabernet Savignont fogyasztani?).
Tésztagépet még nem sikerült szereznem, de az első próbálkozásom olyan jól sikerült, hogy gondoltam, megpróbálok lasagne-t készíteni. Annyira egyszerű volt a tésztagyúrás, hogy újra neki estem (na jó, a nyújtás már melós volt egy kicsit). Az eredeti recept szerint darált marhahúst kellett volna használni, ezt én csirkére cseréltem. Méghozzá combra, nem a száraz csirkemellre. Kalóriatartalomban nincs is olyan nagy különbség, 10 dkg csirkemell 110 kcal, ugyanennyi csirkecomb lebőrözve 132 kcal.
Valamikor tavaly nyáron írtam "fantasztikus" csodaszerről, a Jen Fe fogyókúrás tapaszról. Azt gondoltam, hogy ennél rosszabb már nem is jöhet, de ma reggel mit találok az online leveles ládámba, az ősi japán wakame tengeri alga koncentrátumát fogyasztószernek kapszulázva. Kapok sűrűn általam személyesen nem ismert emberektől mindenféle ajánlatokat, de ezt most nem tudtam, miért jutott el hozzám úgy, hogy nem a spam mappában landolt. Aztán a levél alján apró betűkkel csak oda volt biggyesztve, a network.hu fogyókúrás közösségébe való regisztrációkor járultam hozzá, hogy megkapjam ezeket a "csodás" ajánlatokat.
Megsütöttem :)! Az eredeti receptre csak az olívaolaj meg a rozmaring emlékeztet, mégis nagyon finom lett. Persze, hogy a lisztet (az egész mennyiséget!) teljes kiőrlésűre cseréltem, és nem maradhatott ki belőle az öregtészta sem. Mivel aszalt paradicsomot nem tudtam hirtelen szerezni, a kenyér tésztájába paprikával töltött olívabogyókat aprítottam.